Képzeld el: Hétfő reggel van.... Alig tudsz kikászálódni az ágyból, mivel a gyerek éjjel nem aludt valami jól, így 4szer keltél hozzá. Fáradt vagy, és nyűgös. Össze kellene szedni a gyerekeket... öltöztetés, reggeli, pakolás, óvoda, vagy iskola, és gyorsan haza is kellene érni /vagy be a munkahelyre, hogy a munkának mielőbb neki tudj állni, mivel ott is vannak elmaradások. Arra, hogy időben beérj a munkahelyedre vajmi kevés esély van. Egy nyugodt reggeli kávéra pedig gyakorlatilag semmi. Amikor végre még éppen hogy időben beslisszansz észreveszed, hogy bizony a reggeli rohanásban elfelejtetted, hogy már 9-kor megbeszéléssel indul a napod, és erre sajnos a hétvégén elfelejtettél készülni. Végül beülsz a géped elé, és konstatálod, hogy megint hatalmas káosz uralkodott el az asztalodon, ahogy a gépeden is, mivel felhalmozódott egy csomó megválaszolatlan email, aminek egy nagy része persze csak fyi jellegű. Ez így bizony hosszú nap lesz.... Ismerős?
Sajnos nálam sokszo


Lehet, hogy ez most furán hangzik, de egyszerűen imádok rendet rakni, rendszerezni dolgokat. Amit még ennél is jobban szeretek, az amit már egyszer rendszereztem… na azt újra rendszerezni. Tudom, nem vagyok teljesen normális. Mondjuk szegény családom szenved is tőle rendesen :)…. mert amikor már azt hiszik, hogy tudják, mi hol van, na akkor egy éles huszárvágással […]