Káosz a köbön

Pontosan egy évvel ezelőtt ilyen viszonyok uralkodtak nálunk… és bár mondanám, hogy most jobb a helyzet, de nem.

Pontosan egy évvel ezelőtt ilyen viszonyok uralkodtak nálunk… és bár mondanám, hogy most jobb a helyzet, de nem. Kicsit sem.

Amikor a fiúk itthon vannak, nem egyszerű velük az élet. Főleg a kis lakásunk viseli meg ilyenkor az élet, mivel onnantól hogy a srácok felkelnek, röpke 10 perc alatt az egész lakásban eluralkodik a káosz, és mindezt addig fokozzák, amíg végül elmennek a délelőtti kis szunyókálásukra.

Bár most asszem a lehetetlennel próbálkozom, de tegyünk egy virtuális sétát, a csatatéren: ahogy belépünk a bejárati ajtón, már ha egyáltalán be tudunk, és nem akad el az ajtó az első 10 cm után egy pingvines tolincsosjátékban, akkor már meg is érkezünk a morzsaközpont főhadiszállására. Jobb kéz felől a konyha padlón szétdobált játékok, illetve játéknak vélt egyéb konyhai eszközök (sodrófa, fakanalak, használaton kívüli cumisüvegek, műanyag edények hada), a mosogatóban ragacsos  cumisüvegek, és egyéb babaedények szaglanak. Szemben az étkezőben már óvatosabban kell járni, mivel soha nem lehet tudni, hogy mikor sikerül rálépni egy kikövetelt, de már el nem fogyasztott Abonettre, vagy babapiskótára, ami helyesen szétmorzsolódik a papucs alatt, amit általában részemről egy hangos szisszenés és basszus, már megint, követ. Kicsit lejjebb vive tekintetünket, újabb érdekes dolgokat láthatunk az asztal környékén, az etetőszékek alatt kenyércafatok, széttrancsírozott banándarabok, és néhány összenyálazott sonkadarab, ami kikerült a srácok fennhatósága alól, az etetőszék tálcán szépen széttapicskolt almalé keveredik a reggeli rétes darabokkal, amit ha akarnék se tudnék szavakkal leírni, de annyit mondhatok, ezt senki se szeretné megenni.

Továbbmenve az előszobába, a Fülöpke féle 300 labda 50 egynéhány darabja a szétgurítva, a földön, elhelyezve az újságtartóba, bedobálva a WC kagylóba, szekrények alá rejtve, és egy doboznyi nem tudom mire való fajáték darabjai szintén széthajigálva, és persze egy-két „huh, ezt még mindig nem olvastam el, mert sosincs időm” újság a földön megtépázva.

A nappaliba érve a csatatér feeling tovább fokozódik… montessori fakarika darabok, távirányítók amiket nem sikerült időben kimenekítenem a srácok kezéből (azaz az este folyamán lent maradt a dohányzó asztalon, így gyorsan lecsaptak rá), a sarokban virágföld maradványai (a huhdecsendbenvannakafiúk eredménye), a létező összes elektronikai high tech készülék bekapcsolva (és bár szeretem a modern technikát, de a rádiót nem szoktam párhuzamosan hallgatni a tv-vel, és a DVD lejátszón és a Playstation-ön sem nézek egyszerre filmet). A dolgozó lépcsőjének környékén a srácok által megszerzett – azt hiszem korábban már összepárosított – mini zokni egyik darabja, ami szerintem korábban már száraz is volt, szval akkor ez, amit most markolgatok, csak valami nyálazás eredménye lehet. Jah, és itt is van egy elhagyott textilpelus, Zétény nagy szerelme… hopp van itt a lépcső egyik zugában egy cumi is elrejtve, hogy ezt már mennyi ideje kerestem… A tv szekrény alatt újabb ’Fülöpke 300’ labda lappul… A hifi torony  tövében pedig Zente legújabb szerzeménye egy Nokia töltő, amit reggel boldogan huzigált maga után.  A teljesség igénye nélkül van itt még játékseprű, igazi felmosórongy (na, ezt nem is tudom, hogyan szerezték meg), mosógép adagoló műanyag, néhány széttépett leporelló, Londoni kisbusz, felborított járássegítő, reggeliből elcsaklizott kanál…

A gyerekszobát asszem már nem is veszem be a virtuális kis sétába… remélem a feeling így is megvan. Szval általában mire mindezt rendbe kaptam, nagyjából, és esetleg még akad 10 nyugodt percem, mielőtt a srácok újra akcióba lendülnének, annyi erőm marad, hogy lefőzzek egy gyors feketét, és amíg azt még szó-szó nyugalomban, és szó-szó viszonylagos rendben elfogyasztom, el tudom olvasni talán az email-jeimet, és talán még a face-re is rá tudok kukkantani, de azután Zente 90 percre beállított belső órája biztosan csörög és a két Zé élénken tiltakozni kezd a további rácsos ágyban tartózkodás ellen.

Nálatok, hogy néz ki a lakás? Mondjuk címszavakban…