Képzeld el: Hétfő reggel van.... Alig tudsz kikászálódni az ágyból, mivel a gyerek éjjel nem aludt valami jól, így 4szer keltél hozzá. Fáradt vagy, és nyűgös. Össze kellene szedni a gyerekeket... öltöztetés, reggeli, pakolás, óvoda, vagy iskola, és gyorsan haza is kellene érni /vagy be a munkahelyre, hogy a munkának mielőbb neki tudj állni, mivel ott is vannak elmaradások. Arra, hogy időben beérj a munkahelyedre vajmi kevés esély van. Egy nyugodt reggeli kávéra pedig gyakorlatilag semmi. Amikor végre még éppen hogy időben beslisszansz észreveszed, hogy bizony a reggeli rohanásban elfelejtetted, hogy már 9-kor megbeszéléssel indul a napod, és erre sajnos a hétvégén elfelejtettél készülni. Végül beülsz a géped elé, és konstatálod, hogy megint hatalmas káosz uralkodott el az asztalodon, ahogy a gépeden is, mivel felhalmozódott egy csomó megválaszolatlan email, aminek egy nagy része persze csak fyi jellegű. Ez így bizony hosszú nap lesz.... Ismerős?
Sajnos nálam sokszo


Napirend a lelke mindennek. Vagy, csak a gyerekek érkezése után? Amíg nincs gyerek, addig lubickolunk a spontaneitásba, már aki ezt szereti. Természetesen ekkor is vannak keretek, hiszen napi X órát a munkahelyünkön töltünk, de előtte, utána, és hétvégeken kvázi azt teszünk, amit akarunk, és akkor, amikor akarjuk. Aztán megérkezik az új jövevény, és mindenki azt […]


Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy sokszor úgy kelünk, hogy máris elkéstünk. Még ki sem keltünk az ágyból, de már azon kattog az agyunk, hogy mi mindent kellene ma elvégezni, és hogy ez megint egy zűrős és hosszú nap lesz. Aztán, amikor este végre lefekszünk, még sokszor azon morfondírozunk, hogy mi maradt aznap ki, mi […]